A szigetet először a neolitikus korban népesítették be, ebből a kultúrából azonban nagyon kevés maradt meg. Ezután a Krisztus előtti XVI. Sz.-ban a mínosziak foglalták el a szigetet, majd végül a jónok kezébe került, akiket a görög mitológia az eredeti Rodosziak leszármazottjaként tisztel. A XV. Sz.-ban megjelentek az akhájok, azonban itt nem tudták leigázni a dórokat. Így alakulhatott itt és a kis-ázsiai félszigeten a nagy Dór hatos városszövetség (Kos, Cnidus, Lindos, Ialysoss, Kameiros és Halicarnassus).

Pindar ódái szerint a sziget Helios, a napisten és a Rhode nimfa szerelméből született, városai pedig három fiukról kapta a nevét. A „rhoda” egy rózsaszín hibiszkusz, ami ezen a szigeten őshonos. Diodorus Siculus hozzátette még, hogy Actis, Helios és Rhode egyik fia Egyiptomba utazott, ahol Ő építette Helipolis városát és megtanította az egyiptomiaknak az asztrológia tudományát.



A perzsák elfolglalták a szigetet, de i.e. 478-as vereségük után a Rodoszi városok csatlakoztak Athénhoz. A peloponésszoszi háborúban ezután függetlenek tudtak maradni, a háború végére pedig mindenkitől teljesen független útvonalra tértek.

Ekkor a sziget városai egyesültek és létrehozták Rodosz városát a szárazföld északi csücskén. A város treveit az athéni mérnök, Hippodamus rajzolta.

A görögök azonban annyira meggyengültek a pelloponésszoszi háborúkban, hogy nem tudtak segíteni nekik, így újra perzsa megszállás alá kerültek. Végül Nagy Sándor űzte el innen az ázsiaiakat. A nagy macedóna halála után Ptolemaiosz és az egyiptomi Alexandria érdekszférájába kerültek. A fontos kereskedelmi és oktatási helyet nagy becsben tartották. A hellenizmus jelentős őrhelyévé vált Rodosz szigete.



Ezután Egyiptommal való szövetsége miatt támadás érte a szigetet, azonban ezek visszaverése után a békeszerződésekkel még jelentős bevételhez is jutottak, amelyből megépítették a Rodoszi kolosszust.

I.e. 164-ben Rodosz aláírt egy szerződést Rómával, miszerint szigetük a patríciusok tanítóhelye lesz- különösen a retorikára koncentrálva. A köztársaság idejében rendkívül fontos pontja volt a Római Birodalomnak és számos kiváltsággal rendelkezett. Cassius azután porig romboltatta a szigetet.

Az I. sz.-ban Tiberius újjáépítette a szigetet és Szent Pál a kereszténységet is megismertette a lakossággal. A harmadik századra ismét felemelkedett a sziget, nemsokára a hellenisztikus világ legszebb városaként emlegették. Ezután a Bizánci Birodalom alatti élete következett.

Iszlám vallásúak először 672-ben vették be a szigetet, azonban nem sokkal később a Bizánci Birodalom visszaszerezte.

Rodosz, Görögország (Foto: flickr by Mac ind Óg)

1309-ben a lovagrendek elfoglalták a szigetet. Ekkor európai középkori mintára újjáépítették a szigetet. Rengeteg mai emlékmű készült ebben az időben.

A lovagok erős falai kétszer is visszaverték a szultán seregeit, azonban I. Szulejmán végül elfoglalta a szigetet. A megmaradt lovagok Szicíliába menekültek. Később Máltára kerültek és itt alakították ki bázisukat.

1912-ben az olaszok elfoglalták a szigetet a töröktől. A Második Világháború után 1948-ban végül a görögök újra egyesítették egy külön országban az Égei-Tenger szigeteit és a Balkán-Félsziget déli részét. Ez a terület- jó néhány másikkal együtt- a mai napig vitatott terület a törökök és a görögök közt. 1949-ben Izrael, Egyiptom, Jordánia, Libanon és Szíria aláírtak egy meg-nem-támadási és örökbarátsági szerződést a szigettel.