A Rodoszi Kolosszus a görög Napisten, Helios hatalmas szobra volt és Rodosz szigetén emelték a lindosi Chares útmutatása alapján i. e. 292 és 280 közt. Az Ókor Hét Csodája közé soroljuk. Elpusztulása előtt a Rodoszi Kolosszus több , mint 30 méter magas volt, ami az ókori világ egyik legmagasabb szobrává tette.

Rodoszi Kolosszus (Foto: flickr by Wonders )

I.e. 323-ban, nagyon fiatalon meghalt Nagy Sándor, hatalmas, csak katonaság által összetartott birodalmat hagyva maga után. A tábornokai közt kitört a harc és végül a Földközi-Tenger körüli területeit felosztották. A harc alatt Rodosz Ptolemaiosz mellé állt, aki Egyiptom feje volt. Rodosz és Egyiptom szövetségre léptek és ellenőrizték a Földközi-Tenger keleti medencéjének kereskedelmét.

Antigonus Monophtalmus-nak nem tetszett az események ezen fordulata, ezért i.e. 305-ben megindította fiát, Demetrius Poliocretest Rodosz ellen 40 000 katonával; ugyanakkor a várost hősiesen védték, annak ellenére, hogy az egyébként zseniális hadvezér Demetrius direkt a városokra volt specializálódva (nevében a Poliocretes „városok legyőzőjét” jelent). Demetrius ezért ostromgépeket gyártott, az elsőt azonban elpusztította egy vihar (úszó torony volt), így a következő, nagyobb tornyot- a Helepolist- a szárazon építette. A védők erre eláraszották a fal előtti területeket, így a torony elakadt és képtelenné vált a mozgásra.

I.e. 304-ben megérkezett Ptolemaiosz felmentő serege és Demetrius serege felszerelése nagy részét hátrahagyva elmenekült. Hogy megünnepeljék a győzelmet, a Rodosziak eladták a felszerelést 300 tálentumért (mai pénzben ez kb. 15 milliárd dollár) és elhatározták, a szoborból hatalmas szobrot emelnek védőistenüknek. Chares, Lindos szülötte irányította az építkezést, aki már néhány másik hatalmas szobor készítésében is részt vett. Tanára, Lysippos készítette a 22 méter magas Zeusz szobrot Tarentumban.

Ősi források szerint a szobor belsejében vaspántok futottak végig, melyet egy 15 méteres kő alapba fogattak bele. Az biztos, hogy a kövek megszerzésével mélyítették/bővítették ki a kikötőjüket, a szobor helyét illetően ma is több felfogás kering. Van, aki szerint a nyílt vízen egy külön sziklára, van, aki szerint a kikötő bejáratához építették. A szobor felsőbb részeit hatalmas földrámpa segítségével építették. A szobor 12 év alatt, i.e. 280-ra készült el.

Rodoszi Kolosszus (Foto: flickr by Wonders )

A szobor csak 54 éve állt, mikor egy hatalmas földrengés kezdődött (i.e. 226-ban). A szobor kettétört a térdénél és a szigetre zuhant. III. Ptolemaiosz felajánlotta, hogy újjáépítteti, de a Rodosziak megijedtek a delphoi józsda üzenetétől, miszerint magukra haragították a napistent. Több utazó is említi ezután, hogy a szobor maradványai még kb. 800 évig helyben maradtak és egy ujj nagyobb volt, mint a legtöbb „normális” szobor. Aztán 654-ben, az arab hódításkor az muszlimok eladták Edessza zsidó kereskedőjének a szobrot. Ő darabokra törette és 900 tevével vitette el.

Ugyanakkor biztos, hogy a szobor nem a kikötő szája felett állt- mint ahogy ábrázolják-, mert akkor sem megépíteni, sem a részeit elhordani nem tudták volna. Valószínűleg a kikötő szélénél állhatott.

1998-ban több nagy követ találtak Rodosz partjain, amiről azt hitték, a szobor maradványai, azonban később kiderült, tévedtek. Ugyanakkor 2008-ban Ursula Vedder egy érdekes elméletet tett közzé, ami szerint a szobor nem is a kikötőben, hanem szemben vele, a Rodosz melletti parányi Smith hegyen épült fel. Mostanáig feltételezték, hogy az ott lévő ókori templom maradványai Apolló szentélye lehettek fénykorukban, azonban Vedder elmélete szerint Helios kiengesztelésére építették a szobor lerombolása után és így a hatalmas sziklahalom a templom kellős közepén- amelynek eddig ismeretlen volt a funkciója- eredetileg a kolosszus talapzata lehetett.